Közönség szavazás

Év Tájépítésze Díj 2024

A FŐKERT vezető tervezőjeként küldetésem a fővárosi kiemelt zöldfelületek fejlesztésének karakterét megadni, mellyel nemcsak a szakmának mutatunk irányt, de inspiráljuk a lakosságot, a parkhasználókat is. Az elmúlt évtizedben nagy változáson mentek keresztül a városi zöldfelületek. A biodiverzitás, a fenntarthatóság, az ökologikus kialakítás mára már jól bevált, ismert kifejezések lettek a lakosság számára, azonban ez egy hosszú munka eredménye. Az első ilyen kísérletek közel 10 éve indultak el a Fővárosban, a FŐKERT berkein belül. Az egykori, beidegződött zöldfelület-tervezési és fenntartási módszerek idejétmúlttá váltak, ezt a gyakorlatot lépésről lépésre váltotta fel az a korszerű irány, mely az ökologikus és fenntartható zöldfelületek kialakítását célozta meg. Az első ökologikus évelőágyak, az első alternatív gyepgazdálkodásra kijelölt területek megjelenése volt a kezdeti időszak, a kísérleti fázis. Ez a városi zöldfelületeken először kis területeken jelent meg, miközben a lakosság felé való információátadás jelentős feladatnak bizonyult. Ebben a szakmai munkában egy nagy csapat dolgozott és dolgozik, hazai és külföldi kollégákkal együtt. A szakmai hitvallásom és az eddigi szakmai kísérleteink fektették le a 2020-ban tervezett és 2022-ben átadott Pünkösdfürdő park alapjait. Ez a projekt az, ahol sok körülmény szerencsés együttállásának köszönhetően meg tudtam mutatni, hogy mit gondolok a tájépítészetről, a tájépítész jelentőségéről és feladatáról, iránymutatásáról. A klímaválság idején, a természetesség és természet felé-fordulás fokozódásával egyre nagyobb a tájépítész felelőssége, különösen a városi közterületek tervezésekor. A városi zöldfelületeken is módot kell találni arra, hogy olyan változatos és ellenálló környezet alakuljon ki, mely lehetőséget teremt az ember és a természet szoros kapcsolatának visszaállítására. Számomra mindig is fontos volt, hogy a tervek tartalma, mondanivalója egyértelmű és elég erős legyen ahhoz, hogy átjöjjön az üzenete a parkhasználók számára. Ezért vezettem be, hogy akár a legkisebb feladatok esetében is, vezesse a gondolatainkat s kezeinket egy téma. A városi zöldfelületek, kiemelt közterületek esetén még fontosabb ez, hiszen széles használói körnek készülnek, így itt még jobban közérthetőbbnek és egyértelműbbnek kell lennie ahhoz, hogy sikeres legyen a projekt. Mindig is büszke voltam a mellettem dolgozó tervező kollégákra és arra, hogy inspirálni, vezetni tudom őket, kibontva tehetségüket és szakmai kvalitásukat. Minden munkánk csapatmunka, melyet egyrészt tervező kollégáim, másrészt a társaságunknál dolgozó kollégák szakmai elkötelezettsége is segít. A projektjeink úgy tudnak sikert elérni, hogy feladataink nem állnak meg a tervezés befejeztével, hanem a kivitelezést és a fenntartást is nyomon tudjuk követni. Ez a különleges lehetőség az, mely beleivódott a munkáimba és biztos hátteret ad a folyamatos innovációkhoz és kísérletezésekhez.

Dokumentumok:

Képek:

Steffler István - Év Tájépítésze Díj – 2024

Ld. a 'Dokumentumok'-nál Két videót a mérete miatt külön csatolmányként küldtem a szervezők felé.

Dokumentumok:

Képek:

Év Tájépítésze Díj 2024 - Stéhli Zoltán - BEMUTATKOZÁS

Ez a gyerek teljesen hülye, mondta Mőcsényi professzor az államvizsga után. Valószínűleg igaza volt, azóta sem tudom, hogy milyen egy családi ház kertje. Nincs általános receptem, talán ezért nem unok rá a dologra, újra és újra ki kell találnom valamit. Persze vannak panelek, minták, pinterest, kinyílt a világ mióta végeztem. Szerintem a jó terv, jó elemek arányos, ízléses összeválogatásából indul, aztán ha szerencséje van az embernek, a tervezés során új minőséggé tudja összegyúrni az adott feladatra vonatkozó ismereteit, érzéseit. A jó tájépítész se nem művész, se nem mérnök. Játékosan praktikus, vagy praktikusan játékos. Az a jó ha a mérnöki tudás nem gátolja a gyermeki játékos koncepcióalkotást, viszont előjön ha a konkrétumokra kerül sor. Szeretem a tiszta, önmagáért beszélő tervet, a tiszta koncepciót. Fontos, hogy a tervezés során és a megépült projektben is látszódjon a terv váza, gerince, ne próbáljuk formai elemekkel elmosni a mondanivaló hiányát. Sok időtálló történeti kert, mint a Nemzeti Múzeum kertje is jó példája ennek, ma is érvényes szerkezeti kialakításával. Szeretek pályázni, jó érzés megfejteni egy helyet, vagy legalább másoknál jobban megfejteni. Szeretek sétálni, ez a tájépítészet tempója és léptéke. Lassan járj, többet látsz. A kellemes jó emlékeket idéző városi helyszínek szinte mindegyike gyalogos zóna, ebből a léptékből és élményből kell környezetet tervezni függetlenül a projekt léptékétől. Miközben zöld infrastruktúra próbálunk lenni, ne felejtsük el, hogy a tájépítészet fogalma szebb és több ennél. A fákat védjük értékük alapján, de továbbra is kell, hogy legyen szerepe a tájépítészetben az átlátásoknak, térkapcsolatoknak, tájépítészeti koncepciónak. A lényeget az értéket védjük, bízzunk meg a tervezőben, hogy ő is ezt teszi. Minden jó dizájn zöld, de nem minden zöld jó dizájn. Az egyensúlyban lévő zöldfelület sokáig fejlődik mielőtt pusztulni kezdene, jó lenne ennek feltételein dolgozni, hogy kilépjünk felújítás – lepusztulás ciklikusságából. Ellentmondásos, hogy amíg a városépítészetben, építészetben a kompakt várost tartjuk ideálisnak, fenntarthatónak, addig a parkokban küzdünk az intenzív parkhasználat ellen. A Városligetben örüljünk a felújított parkrészeket élvező parkhasználóknak, látszik van igény a minőségi zöldfelületekre. A tájépítészet olyan mint a fogyókúra, ha eredményeket szeretnénk, elsősorban csinálni kell, nem beszélni róla. Ne engedjük el a Népliget, a Városmajor felújítását, és találjunk új, lehetséges közpark helyszíneket pl. Boráros Park. Több jó állapotú intenzív park, kisebb egységnyi felületre eső terhelés. Keressünk funkciójukat vesztett közlekedési felületeket, és alakítsuk gyalogos zónává pl. Rambla Budapest és a közparkok helyett tegyük ezeket a rendezvényeink színterévé. Köszönöm a jelölést a jelölőnek. És köszönet mindazoknak a kollégáknak, egyetemi tanárjaimnak akiktől tanulhattam.

Dokumentumok:

Képek:

CSŐSZI MÓNIKA, és a láthatatlan tájépítészet

Tájépítész. Habarcs, ami összetart és formát ad. Szerintem. Sőt, néha nem is ad új formát, csak megőrzi azt, amin változtatni nagyobb veszteség, mint az emberi önkifejezés nyeresége. Tájépítészet az is, hogy felismerjük a határt a teremtő és a romboló változtatás között. Szerintem ez csapatmunka. A tájépítész nem szoliterként tud hatékonyan működni, sokkal sikeresebb egy „biodiverz társulás” tagjaként. Még a magántervezőnek is együtt kell működni megrendelővel, kivitelezővel, de leginkább a tervezési területtel. Szerintem. Pláne, ha valaki oktatásban, közigazgatásban, térségi tervezésben vagy kutatásban dolgozik, ahogy én az elmúlt 10 évben. Nehéz is ezt portfólióban bemutatni, nem csak azért, mert az ilyen feladatokat ellátó tájépítész nem tudja fotókkal illusztrálni a munkája eredményét (logikai felismerés egy hallgató agyában, szakemberek közös asztalhoz ültetése, bekezdések, vagy csak szavak egy jogszabályban, foltok egy tervlapon), hanem azért is, mert nehezen lehatárolható a személyes eredmény egy csapatmunkában. Sokat gondolkodtam ezért, hogy elfogadjam-e a jelölést, de arra jutottam, hogy megnehezítené a „láthatatlan” tájépítészek munkájának általános elismerését, ha pont mi nem vállalnánk a megjelenést. Ezek után megpróbálom, de értékeljék a fentiek tükrében. KÖZIGAZGATÁS A tájvédelemért felelős minisztérium(ok) kötelékében dolgoztam a tájvédelemhez kapcsolódó feladatok támogatásában. Ide tartoztak a tájvédelem, természetvédelem, zöldfelületgazdálkodás jogszabályi hátterének megteremtése, fenntartása, stratégiaalkotás és a hatósági végrehajtás támogatása (pl. országos értekezletekkel, tájvédelmi kézikönyv kiadásával, szabványok szakmai előkészítésével, konferenciák szervezésével). KUTATÁS A minisztérium, majd a Lechner Tudásközpont munkatársaként szerveztük a tájvédelmi tervezés, a tájkarakter alapú tájosztályozási rendszer módszertani megalapozását és térképezését, a zöldinfrastruktúra felmérésének, értékelésének és tervezésének módszertani megalapozását és térképezését. Közreműködtem továbbá az OECD Promoting nature-based solutions in municipalities in Hungary című kutatásában, az előkészítés alatt álló Zöldinfrastruktúra útmutató kidolgozásában, az önkormányzati TOP és KEHOP pályázatok eredményeinek értékelésében, a NATÉR részeként készült, A magyarországi épületállomány éghajlatváltozási sérülékenység-vizsgálatát települési szinten lehetővé tevő módszertan kidolgozásában, a Közutak menti zöldfelületekről szóló útügyi műszaki előírás szakmai előkészítésében. TERVEZÉS A Lechner Tudásközpont munkatársaként közreműködtem területrendezési tervek szakmai megalapozó vizsgálatában. Minden felsorolt tevékenységben a legfontosabb eredménynek a különböző szakterületeket, vagy a tájépítészet különböző területeit képviselők közös munkájának szervezését, a párbeszéd lehetőségének megteremtését tartom. Köszönöm mindenkinek, aki társam volt ebben!

Dokumentumok:

Képek:

Megtiszteltetés és nagy öröm, hogy lehetőségem nyílt összeállítani ezt a pályázati anyagot és ezáltal visszatekinteni az elmúlt tíz év munkáira. Voltak köztük kisebbek és nagyobbak, jelentősek és kevésbé fontosak is. Mindegyik, a legkisebb is, egy kicsit közelebb vitt ahhoz, hogy ma már más szemmel tekintsek a „zöldre”. Az évek során a természet alapú megoldások felé fordultam. Az új megoldások keresését, a hely adottságainak és használók igényeinek maximális figyelembevételét alapvetőnek tartom. Mégis, az a szép a tájépítészetben, hogy egy kicsit művészet is. A pályázati anyag elkészítésével lehetőséget kaptam rá, hogy ezt a folyamatot megmutassam. Ahogy azt is, hogy a kisebb munkák is nagy és jó hatással lehetnek a környezetünkre és az ott élőkre. Gerald Durrell 1964-ben így fogalmazott az „Állatkert a kastély körül” című művében: „Az a világ, amelyben nincsenek madarak, erdők, nincsenek mindenféle formájú és méretű állatok, olyan világ lenne, ahol nekem, a magam részéről, nem sok kedvem lenne élni, és amelyben az ember valójában nem is lenne képes létezni. A technikai fejlődés és ezzel együtt az elképzelhetetlenül szép földgolyó tönkretétele évről évre, hónapról hónapra gyorsul. Mindannyiunk kötelessége, hogy próbáljuk megakadályozni annak a földnek, amelyen élünk, a folyamatban lévő rettenetes tönkretételét, és akármilyen szerény mértékben is, de mindenki hozzájárulhat ehhez a védő munkához. Én megteszem, amit tudok, az egyetlen általam járható úton (…).” Ő az állatokért rajongott, én inkább a növényekért. De a lényeg, azt hiszem, ugyanaz. Szeretném hinni, hogy az elmúlt években hozzátehettem valamit ehhez a „védő munkához”.

Dokumentumok:

Képek: